Könnyű lenne poénkodni, főleg aktuálpolitikailag, mert ugye kiteszed a matricádat az autód seggére és megmondom, ki vagy. ebbol mindenki tudja, hogy az üzembentartó szereti-e hazáját, vagy kínait eszik-e szenteste is a gazfickó?
Az exminiszterelnök kocsijának hátulját egy Nagy-Magyarországot ábrázáló országjelzés ékesíti. Ez látszott a TV2 Napló címu musorában, amikor egy stáb elkísérte Orbán Viktort egyik vidéki kampányútjára.Miután Orbán kivette táskáit az ezüstszínu Golfjából, és lecsukta a csomagtartót, egy-két másodpercig látható volt a matrica. A Fidesz-elnök aztán vonatra szállt, és Miskolcra utazott, ahol találkozott a helyiekkel és lakossági fórumot is tartott.A matricás Golf benne van a Fidesz elnökének vagyonbevallásában, amely szerint 2001-ben vette a jármuvet. www.origo.hu/itthon/20050214nagymagyarorszag.html
Hagyjuk is az olcsó politikai poénokat. próbáljuk meg a szeretet felol értelmezni a káoszt körülöttünk. kell hozzá egy guru, aki osztotta az észt, milliárdokat kaszált, aztán majnem börtönbe csukták. a magam részérol mindig is nagy fenntartással fogadtam a "guru"-kat, fenntartva a "ki tudja?" szkepszisét, elvégre jézusról sem tudták nagy tömegek, hogy késobb mekkora jelentosége lesz a názáretinek.
szóval jobb, ha a gondolatokra fókuszálunk, nem a fejre, amibol kijön. itt van mindjárt világszerte sok füves fiatal egyik idolja, osho. nekem tetszik, amit mond a szeretetrol. meg az is bejön, ahogy hívei tartják:
Sohasem született, Sohasem halt meg, |
Csak látogatást tett a Föld bolygón 1931.december 11. és 1990 január 19. között... |
azt mondja tehát, hogy "a szeretet türelmes, minden más türelmetlen... meg kell tanulnunk várni."
Tehát... ez a blog nagyon durva mufajjá fajulhat. túlzottan elszemélyesedik az ember, ugyanakkor világos a cél. egyrészt a kocsma bizonyítani látszik, hogy politikában is a megértésé a jövo. másrészt pedig egy önzo állat voltam világéletemben, ami köztudottan a testvér nélkül felnövo „egykék”-re jellemzo. éppenséggel amilyen én is vagyok.
Illetve egyharmad eséllyel másfélke, mert a faterom úgy járt, hogy pont orvostanhallgató volt debrecenben, amikor jöttek a ruszkik.
induljunk ki tehát a közös gyökerekbol, - mi magyarok nem szerettük az orosz medvét. már 1849-ben sem zárta szívünkbe magát a cár atyuska, hát még ami annak hardcore komcsi verzióját, sztálint illeti!
nem is bonyolódok bele a világtörténelembe, ezért szögezzük le, komócsin elvtárs csak le volt szarva, mert szeged éjjeli nyugalmát gyakran verte fel az alábbi kedves szöveggel magyarított orosz népdal. a katyusa!!! ezt írja róla a lexikon:
A Katyusa (??????) egy orosz nyelvu szovjet katonadal, melyben egy lány várja a kedvesét, aki a háborúba ment. A dallamot Matvej Blanter, a szöveget pedig Mihail Iszakovszkij írta 1938-ban. Eloszor Ligyija Ruszlanova adta elo. Néhányan azzal vádolják a szerzoket, hogy nem saját szerzeményükrol van szó, mivel Igor Sztravinszkij 1922-es Mavra címu operájában egy nagyon hasonló dallam van – 1937-ben Chanson Russe címmel adoptálta.
A Katyusa a Kátya becenév kicsinyítoképzos változata. A Kátya pedig a Jekatyerina (Katalin) név becézett formája.
A dal után kapta nevét a II. világháborúban használt Katyusa rakéta-sorozatveto.
„zongorával futötték a kályhát, megbaszták a béna nagymamát,szása, bazdmeg a jókurvaanyáááááádat,de add vissza a lopott zsebórát! (refrén)nyicsta búza, nyicsta kukurúza, nyicsta tojás, mert nem tojik a tyúk,nyicsta semmi, mert elvitte a ruszkiiiiii,de nem baj elvtárs, szabadok vagyunk!”
Most tessék elképzelni 10-15 tökrészeg joghallgatót éjjel két órakor ordítva énekelni a dalt, amiben frappánsan, egyben rendkívül tömören belefoglalta az ismeretlen szöveg-átíró-szabad-fordító a pontos gazdasági helyzet elemzését, a fél-gyarmati létet és a szabadságnak hazudott szoft-diktatúra hazug ideológiáját. ne is beszéljünk arról, hogy mindezt egy kedves orosz katonadal optimista, életigenlo dallamát felhasználva! ami mutatja a magyar nép békére törekvo szándékait, befogadásra predesztináló genetikai akármilyét is, de ezúttal hagyjuk grespik kollegát.
Szal ezt még együtt és teljes egyetértésben fújta a késobbi jobbos és libsi, szoci, vagy középenálló (na jó: tántorgó) részeg diák. de álljunk csak meg elvtársak egy úri szóra! ugyanezen jeles utcai és kocsmai (indoor & outdoor) fellépések alkalmával kornyikáltuk emellett a székely himnuszt is. hohóóóó... nézzünk csak szembe a múlttal, kérem szépen!
Személyes tapasztalatokból igazolhatom, hogy a rendorök, bár vörös csillag volt a sapkájukon és kádár-kolbász lógott az oldalukon soha sem léptek fel velünk szemben brutálisan. mindössze csendre intették a csúnyán bebaszott diákokat.
Na jó, egyszer bevittek.... akkor viszont ervinnel nem énekeltünk forradalmi dalokat, hanem tejet loptunk hajnalban pont a fokapitánysággal szemben a kisközért elott. na ja, akkor még kitették hajnalban a friss tejtermékeket és pékárút, megvolt a közbizalom. kérdezte ervin, hol lehet az orszem a kapitányság kapujából? (akkor telefonált, hogy pofátlanul tejet iszik két részeg zacskóból a szemközti abc-nél.) mert jogilag úgy loptunk, hogy helyben fogyasztottuk el a zsákmányt, felhalmozni nem állt szándákunkban. már a tejfölnél tartottunk, amikor megállt a kék zsiguli mellettünk. ezt mindenestre elkerültük a végén:
Ez a marha ervin egyszer seggrészegen egy egész kék láda kakót cipelt végig a városon és hajnali fél ötkor felszakítva az ajtót albérletünkben, vigyorogva közölte: „bibi (becenév az egyetemen, bibi anderson után. ui. a kituno szinészno melleinek nagy tiszteloje voltam. akkoriban ment az érintés a moziban.), tudom, hogy szereted a kakaót, hát most ihatsz eleget.!!!"
Ezzel lehelyezett egy kék muanyagládát a szoba közepére, amiben volt vagy 30 db zacskós kakaó, félliteres kiszerelésben. betoltam az egész cuccot az ágy alá, és aznap minden ismerosömnek térfen állva könyörögtem, hogy vigyen el 4-5 zacskó kakaót, mert nincs szívem egyenként kiönteni, különben is lebukok a tekintélyes bíró fobérlomnél. teljesen ingyen adtam, még így is megmaradt a kétharmada.
a tejlopási ügy azzal zárult, hogy a zsaruk még jkv-t sem vettek fel, csak üldögéltettek a folyosói padon pár órát, hogy józanodjunk kissé. nyilván jelentos enyhíto körülmény volt, a szocializmus nagy jelképe, - a zacskós tej/kakaó eternális képtelensége. mert ebben zacskóban ott vergodött az kádár-rendszer képtelensége. és ezt még a rendorök is levágták a tudatalattijukban.
Könyörgöm, ne adjuk fel, akárhogy is végzodik a video! pont ezért léptem ki az szdsz-bol!
na de folytassuk:
Amikor 5-6 albérloi eseményekben meglehetosen gazdag hónap eltelt a tekintélyes polgári fobérloink életében. amikor már a család valamennyi tagja + baráti körük + rokonaik minden egyedének minden tekintete és gesztusa azt a s.o.s. szeru segélykiáltást küldte felénk, hogy húzzunk már el innen a ....ba!!!! na akkor éreztük, a helyzet tarthatatlan, váltanunk kell. mégpedig lakhelyet.
Persze mi már hetek óta latolgattuk ervinnel, hogy nem lehet kibírni ezeket a hülye kötöttségeket, kéne keresni egy olyan kéglit, ahol nincs fobérlo...etc. a dal azért ugyanaz marad... mégha a pilisben ott is a magyarok csakrája, vagy mi a manó? bár ezt még akkor nem mondták nekünk. :D (erre pont a kedvenc illés számom van a kéglidal után.)
Közben az a marha ervin ellopta a totó matyi táblát is egy átmulatott éjszaka után. arra még kis palatáblára krétával írták az eredményt vasárnap esténként és az öreg totós rókák kisétáltak este 9 körül és feljegyezték az eredményt kis noteszeikbe. mégiscsak az a hivatalos. 
a mérete olyan 160 X 60 cm volt... ha nem több... én aludtam békésen, amikor felriadok, hogy iszonyú hangos, ám tompa pufogás hallatszik a bejárat felol az eloszobából. (ervin dülöngélt és hóna alatt a kurva nagy táblával egyensúlyozott, de a tábla vége a falnak, a bíróék ajtajának, meg ilyesmiknek ütközött. nyilván a fobérlok nem ébredtek fel a szörnyu hangokra, hiszen mindössze hétfo hajnali két óra felé repült a szárnyas ido.)
a mérete olyan 160 X 60 cm volt... ha nem több... én aludtam békésen, amikor felriadok, hogy iszonyú hangos, ám tompa pufogás hallatszik a bejárat felol az eloszobából. (ervin dülöngélt és hóna alatt a kurva nagy táblával egyensúlyozott, de a tábla vége a falnak, a bíróék ajtajának, meg ilyesmiknek ütközött. nyilván a fobérlok nem ébredtek fel a szörnyu hangokra, hiszen mindössze hétfo hajnali két óra felé repült a szárnyas ido.)nálam a rémület csak egy-két pillanatig tartott, mert gyorsan leesett, nyilván ervin hoz valamit és nehezen bír a cuccal. végül feltépte az ajtót és vigyorogva felkapcsolta a nagyvillanyt. „bibikém, úgy tudom, te totózol, itt vannak krétával felírva a friss eredmények.”
„nem totózok, te baromarcú! azt mond meg, hová a faszomba fogjuk eldugni ezt a baszott nagy táblát, amit mindenki ismer a somogyi utcából? vagy azt akarod, hogy a csillagba kerüljünk?"
Végül a költözködés elott feldaraboltuk és elástuk a pincében a brikettben. mert akkor még vaskályhával futöttünk. persze tiszteltük a fobérloinket, elvégre zoli bácsi megyei bíró volt és valóban aranyos volt az egész család. ezért a szomszéd szénrakása alá ástuk el a táblát. a kakósládával együtt...
Ilyen ember volt... egy poénért képes volt elhozni azt a táblát, amit az egész város ismert. szerintem pathológiás részegség lappangott annakidején benne, mert negyedévben megpróbálta leszerelni azt a vitrinszeruséget, amiben volt egy deréktól kettéfurészelt ember. olyan demonstrációs cuccot tessék elképzelni, mert a faszi egyik fele még ki is volt nyitva, és látszott, hol a szíve, meg egyéb létfontosságú alkatrészek. oda jártak a rókusi templomhoz a negyedévesek fakultatívé iü. orvszakérto tárgyban. csak aláírás volt, de boncolást lehetett nézni. na ez a marha bement maxosan és le akarta szerelni a falról, hogy kicsempészi majd valahogy az épületbol. „milyen jól nézett volna ki a kégliben. kurva jól csajozhattunk volna ezzel.” vigyorgott, ahogy mesélte, mire rávágtam: „dehát kurva jól csajozunk a félember nélkül is!!!” végül belátta, hogy hülye ötlet volt. „pedig már eresztett a kampó a falban, éreztem, de addigra túl sokan húzták már a karom hátulról….”
Btw, o volt a legjobb barátom. iszonyú eros és penge eszu fickó volt. az alkohol mégis legyozte. 40 évet élt. kevesen voltunk azon a ködös napon a temetoben 93-ban. de mindenkinek folyt a könnye. mégpedig patakokban…
Visszatérve az egyharmadra. és trianonra. 44 oszén apám 20 éves volt. szerencsésnek érezhette magát, nem volt zsidó, nem volt kommunista, nem volt nyilas és foleg nem volt katona a fronton. néhány éve már háborúztak a világban, azt biztos megszokta addigra. azért csak találgatok, mert a háborúról alig beszélt.
Volt még egy 16 éves húga, az én keresztmamám. de most ez mellékes, mert a 44-es tanévnyítón az akkori kormány úgy döntött, hogy az egyetem kitelepül nyugatra, pontosabban németországba, bár az egyetem honlapja szukszavú története szerint az város ellenállt, azért a professzorok száma csak a nagybácsit igazolja:
A II. világháború jelentos károkat okozott az Egyetemnek. A fasiszta kormány Németországba akarta telepíteni az egyetemeket, de ennek a szándéknak Debrecen nem tett eleget. Mégis 1944. végén a kar 15 kinevezett professzora közül mindössze négyen maradtak Debrecenben: Sántha Kálmán, Bodnár János, Verzár Frigyes és Szalay Sándor. Ok biztosították a gyógyító munka folyamatosságát és az oktatás is megkezdodött november végén. aok.unideb.hu/
Akárhogy is volt, apám családjában nem a liberalizmus dühöngött, a nagybácsi döntött, a gyereknek mennie kell az egyetemmel. nem volt hülye, tudta, hogy kamu, de így nagyobb túlélési esélyt adott apámnak.
(a családi legenda szerint ez a nagybácsi egy iszonyú kemény protenstáns faszi volt - presbiter - aki komoly vagyonnal rendelkezett. o döntött úgy, hogy apámat mégsem papnak, hanem orvosnak tanítattja.)
Elindult az évfolyam egy rélsze. apám aztán egy társával egyik nap valahol a dél-bajor vidéken leugrott a teherautó platójáról.
„A szó szoros értelemben annyink volt, amit ruhaként magunkon hordtunk. kezdetben ezért a túlélés érdekében haverommal kifosztottuk a bajor parasztokat, így nem haltunk éhen.” mesélte apám, akit ott érte a háború vége.
Na jó, akkor nem pont így nézett ki a táj, de miért ne szépítsük a múltat? a fater különben mindig szeretettel beszélt a helyiekrol. még az akcentusukat is megtanulta egy életre. és amint alább látni fogjuk, nemcsak beszélt a szeretetrol, de cselekedett is. az meg mindegy, hogy ausztria, vagy bajorország. németül beszélnek mindkét helyen, nem?
Ugye, amint láttuk, a 70-es években szegeden joghallgatóként még nemzeti egységben énekeltük a székely himnuszt és a kalinkát. voltak mellettük még azok a dalok, melyek a naturális, mondhatni szókimondó szexualitást szövegükben ügyes leleményekkel és kituno rímekben foglalva hordozták. mint például:
„Rá is rontott mint egy bosz turul, meg is baszta nyomban hátu’rul.”esetleg:„kicsi a lány, nagy a csöcse, belóga lába közibe” kezdte az ismeretlen kobzos, majd váratlan fordulattal feloldotta a valóban szokatlan anatómiai szituációt: „ha belóg, hát csapja hátra (ütemtelenül be lehetett ordítani a pillanatnyi szün-be: (oszt) lógjon a segge lyukába.” (ezt már ami a csövön kifér, csak ordítva hatásos e kis remekmu.)
Csakhogy dolgozatunk szempontjából teljes mértékben közömbös is egyben, bár a turul-szoborba (XII.ker.) bele lehet képzelni a nácikat, vagy komcsikat, de akkor kodelkáné
(lédererné? fene sem ismeri ki magát) a nemzet, ami nonszensz, lévén, hogy a hölgy feldarabolta a férjét, ezért az ismeretlen szerzo ezzel az ügyes kupléátirattal súlytott le az elvetemült darabolós-gyilkos asszonyra. mégpedig teljes erkölcsi súlyával. ugyanis dalunkban pont kodelkánét bassza meg egy bosz turul, ráadásul hátulrúl!!! és tegyük hozzá nem örömszerzési célzattal...
De vissza apámhoz, aki végül ki-kikötött egy-két családnál. arrafelé a férfiak nagy része odaveszett a háborúban, kevés volt a munkáskéz és ilyesmik.
a fater ott kezdetben az istállóban, késobb beljebb is megalhatott. nem is feszegetném a dolgot, mert magánügy, meg fiatalság-bohóság. apám valahogy sohasem traktált minket az apró részletekkel.
Anyám viszont nem sokat cicózott, annál egyértelmuben fogalmazott, amikor megint én voltam 20 éves (1973).
Anyám újpesten született egy tisztviseloi család második lánygyermekeként 28-ban. iszonyú rossz, szeplos kisgyerek volt, aki késobb vívott, evezett, igazi pesti lány. 17 évesen kisgazda plakátragasztás közben összeverekedett a komcsikkal és nem vagyok biztos benne, hogy igazat állított, amikor azt mondta, azok a prolik kezdték.
„Kisfiam! hogy neked milyen hülye apád van, azt te el sem tudod képzelni! 50-ben esküdtünk, látom rajta elozo nap, hogy valami baja van. a végén kinyögi, hogy amikor németországból jött haza a háború után (a hülye, pedig amerikai megszállási zónában volt és maradhatott volna, ráadásul perfekt német) a bécsi erdoben egy nála két évvel öregebb no megeroszakolta.
ezt merte mondani, hogy megeroszakolta... pont ot, aki mindig is röptében baszta meg a legyeket... szóval bevallotta, hogy felcsinált egy vén kurvát, egy osztrák hadiözvegyet. esküszöm neked, hogy elozo este tudtam meg, hogy van egy fia ausztriában és fizetheti a tartásdíjat.pont az esküvo utáni héten volt a tárgyalás a markóban. elmentem a hülye apáddal. komolyan mondom, hogy a bíró röhögött a tárgyalás után és elmondta nekem, hogy a hadiözvegy három férfinak küldött levelet ugyanazzal a szöveggel, hogy örömmel értesíti, hogy megszületett a fia...persze csak apád válaszolt neki, ezzel elismerte az apaságot is egyben.
akárhogy is történt, akkor ezt legalább megúszta az öregem, hamár a háborút nem sikerült:
Mit mondjak, nem rázott meg az információ. "még jó, hogy megbúbolt az öreg 20 évesen minden útjába kerülo not..." gondoltam akkoriban. alapjába véve jó ha évente egyszer jutott eszembe, hogy 1/3-ad esélye van annak, hogy féltestvérem van. tartásdíj már lejárt, minek feszegessük a kínos múltat, gondolhatta az öreg. én meg nem akartam bolygatni a múltat.
Nagyon nehéz meghatározni, hogy miként fejti ki az agyér-elmeszesedés hatását a tudatra, bár nagy vonalakban sejtem. mindenesetre apám a néhány éve kezdte elveszteni a fonalat, amikor beszélgettem vele. már a tünetek egyértelmuek voltak, mikor egy nap a felesége, mária mondja:
„képzeld lacika, aput felhívta ausztriából az a kedves család, akiknél meghúzta magát a háború végén..."
Ajaj… gondoltam, ezek szerint mária sem tudja, hát én nem szólok neki, én biztos nem fogom beégetni apámat. mária nem beszél németül egy kukkot sem, apám pedig egyre nehezebben igazodik ki a külvilággal kapcsolatban.
Na nem ragozom. egyik szombat délután felugrok apámékhoz, csak a szokásos „benézek egy félórára.” típusú vizit. ahogy mária beenged német szavakat hallok. mária suttogja, bár apám már süket, mint az ágyú. „itt vannak erni-ék ausztriából. tudod, apu egyre többet felejt, így azt is elfelejtette említeni az egyik telefonbeszélgetése után, hogy látogatók jönnek a hétvégére.”
Bementem, ott ült egy aranyos öreg néni, a hadiözvegy, aki megeroszakolta a bácsi erdoben apámat. mert az öreg hazajött, ahogy lehetett.
Kérdésemre, amikor én voltam 20 éves: „hogy maradhattam volna kint, amikor azt sem tudtam élnek-e vagy halnak a szüleim és a húgom.”
most már csak annyi biztos, hogy hazajött, jószerivel gyalog, de bécs mellett biztos, hogy megállt egy idore.
vigyorogva fogtam kezet egy baromi szimpatikus tömör fekete bajuszú osztrák faszival, aki egyharmad eséllyel a féltestvérem. hát hülye érzés volt, pláne, hogy semmit sem tudtam velük beszélgetni. képeket hoztak, azt nézegettük, apám akkori állapotában már nem volt képes bármit is lefordítani. erni nénit, a hadiözvegyet ugyanis a legkisebb mértékben sem zavart az a tény, hogy sem én, sem mária nem értjük a nyelvét, kedvesen mosolyogva folyamatosan beszélt hozzánk. (nyilván akkor megtudhattuk volna az o verzióját a bécsi erdo titkáról, de ez a vonat már elment hiányos nyelvtudás okán.)
azóta sem láttam oket, egyszeruen nem bírtunk kommunikálni- ezért jobb híjján csak vigyorogtunk egymásra hanzival. mind a ketten azt néztük lopva a másikon, vajon hasonlítunk-e egymásra?
végül elindultam haza. köszönés, férfias ölelés. anyám késobb mondja:”persze örökölni akarnak, azért nyomozta ki a hadiözvegy apád címét a vöröskereszten keresztül.”
na én biztos nem fogok genetikai vizsgálatot kérni, ha elmegy apám, hadd örököljön hanzi is!
Ugyanis hiszek az egyharmadban.
Hátha mindketten ilyesmiket álmodtunk valamikor és ok is brothers, csak everly:
Ez különben annyiban aktuálpolitika is, hogy apám szerette a románokat. tökéletesen beszélte a nyelvüket. imádott váradra járni, amikor nálunk már piros útlevéllel korlátlanul lehetett a szocialista országokba utazni. kivéve persze az olyan jelentéktelen helyeket, mint szovjetunió, jugoszlávia, kuba, vagy kína. de románia benne volt a kalapban. én akkoriban szereztem jogsit, vezethettem a verdát. apámmal odakint úgy tekintettek ránk, mint az amerikai rokonokra. király érzés volt.
Akkor is mentünk, amikor a legorültebb volt a ceausescu diktatúra. volt egy rendelet, hogy nem lehet, csak közvetlen hozzátartozónál aludni. az unokatestvére, pista bácsi és a foutcai lakás, ahol oly sok idot töltött el gyerekként nem fért bele. „tudod, van a házban szekus, én leszarnám, de feljelent." hallom pista bácsi hangját, akit az orvos akkor már letiltott a piáról, de fénykorában – mondják – nem volt kispályás.
Ha otthon családi körben politizálás gyanánt baszogattam a román-mániájával, provokáltam, hogy mit csinált megint ceausescu etc, egyszercsak kikomolyodott és azt mondta:
„Tudod fiam, én ott voltam, amikor horthy beszédet mondott váradon. én is nagyon örültem, mint minden magyar. csakhogy nekem gyerekkoromban a legjobb barátom egy román kisfiú volt. sokat jártam hozzájuk, nagyon rendesek voltak. észre sem vettem, hogy románok. tole tanultam meg igazán jól beszélni románul. ezért akármi történhet velük, én mindig szeretni fogom oket.”
Én meg már nem bírom neki biológiai okokból elmagyarázni, hogy váradon most repül a gazdaság, meg milyen fasza az egykulcsos áfa. nálunk bezzeg van gyulölet dögivel. nyakig állunk a szarban, apám! mondhatnám neki: süllyed a nemzet, de te jó lóra tettél, örülhetsz, a románok emelkednek bono-ékkal.
Be kéne fejezni a post-ot valami frappáns, ám mégis sokatmondó cuccal.
akkor nézzük meg,mit dobott ki ma reggel a "nap idézete" a személyreszabott guglimon. ezt ni:
Kétféle tévedés létezik: a becsvágyból és a lustaságból elkövetett tévedés.Az elso a tenni akarás, a cselekvésre való eltökéltség következménye. Ezt a fajta tévedést az információhiány állapotában követjük el, mivel képtelenség elore valamennyi tény birtokában lennünk. Ez a viselkedésmód támogatást érdemel. Bátraké a szerencse.A második a tétlenség vágyának, a lustaságra való eltökéltségnek a következménye, amikor is félelembol nem vagyunk hajlandóak változtatni egy rossz élethelyzeten, bár az összes tény birtokában vagyunk. Így válik a tanulás élménye halálos kínszenvedéssé, a rossz párkapcsolat pocsék házassággá, az elhibázott munkahelyválasztás pedig életfogytiglani börtönbüntetéssé.
Timothy ferriss a szerzo, egy hires blogger. Véletlen. A kérdés apám tévedett-e? És ha igen becsvágyból vagy lustaságból követte el? Költői kérdés. Nem is csinálok szavazógépet róla.
Oshóval kezdtem: "meg kell tanulnod várni!"
Talán érdemes, tenném hozzá halkan...
Anikónak, anyunak és máriának igaz szeretettel anyák napján:
Az utolsó 100 komment: