index.hu/politika/belfold/szdsz070329/ 37 évesen még a kontaktlencsén innen...fülelve. pócs péter plakátja.
A gyökerek - első politikai benyomások a gyerekkorban
a blog személyes műfaj, ugye? hamár a blog internetes napló, ahogy a homepage is honlap. igaz, hogy a rákosi korszak kemény diktatúrájának idején születtem, mint egy ratkó-csecsemő (1953). (a kép baldalán maga marosán "buci" gyuri, aki fiatal még és nevet.)
és ezen a szomorú történelmi tényen az sem változtathatott sorsom alakulásában túl sokat, hogy apám vicces kedvében a hannibál utónévvel ajándékozott meg. valójában apám egy 29 éves ideggyógyász-jelölt volt a gyáli utcai kórházban és ő azt akarta, hogy csak hannibál legyen a keresztnevem, de akkor anyám ott a bábaképzőben közvetlenül a szülés előtt nagyon komoly formában válással fenyegette meg. így aztán kompromisszum eredményeképpen kaptam a tökszokványos lászló nevet, ami az első szig-emben alá volt húzva és mellette ott figyelt a hannibál. persze az anyakönyvezető nem vágta a helyesírást, így lettem hanibál, egy 'n'-nel. ez szerepel minden hivatalos okmányomban és két vizsgán mentem át ennek köszönhetően az egyetemen.
(nemcsak lenin et. kedveli miles davist, miles is hannibált.)
(rezeg a léc a vizsga végén, de inkább leesik, ez látszik a prof arcán, ahogy mintegy undorodva, de mindenképpen fintorogva lapozgatja az indexemet. „magának tényleg hannibál a 3. neve?” erre én szégyenkezve, szinte szégyellősen lehajtott fejjel halkan rebegtem: „professzor úr, apám nagy tisztelője a történelemből a híres pun hadvezérnek, szokta is emlegetni, főleg ha ivott előtte pár konyakot.” ha ezen elröhögte magát a prof (és mindkétszer elröhögte) akkor már megkönnyebbülten tettem hozzá: „apám nem iszákos, de ha mégis berúg alkalomadtán, akkor a hadik huszárokat szokta éltetni, mert azok bécset is megsarcolták!”)
most látom csak, rosszul tudta az öreg, a fiúk berlint sarcolták meg, ami azért csak nagyobb kunszt!)
jut eszembe a faterom és a varsói szerződés kapcsolata, mint politikai motiváció a gyermekkoromból. apám a 60-as évektől már a vidéki kisváros honvédkórházának ideg- és elmeosztályának főorvosaként védte a hazát és szolgálta a dolgozó népet, úgyis mint a magyar néphadsereg alezredese.
olyan 1965-70 között kétszer vett részt valamilyen varsói szerződéses katonai idegorvosi konferencián. elöször a megosztott berlin keleti szektorában, másodszor meg varsóban.
ebből két sztorija maradt meg bennem:
berlin: „tudod, jól beszélek németül, oroszul meg nem, szóval a német kollegával, hans-szal összehaverkodtam. el is cipelt magával mindenhova, meghívott az otthonába is. te ezek a németek hihetetlen nagy faszok! kőkemény kommunisták egyfelől, másfelől meg mindenki a nyugat-berlini tévét nézi. saját szememmel láttam, ahogy pár katonatiszt pont egy olyan filmet nézett egy klubszobában, amelyik kifigurázta a vörös hadsereget. hát a térdüket csapkodták a röhögéstől. hans meg egyik nap elvitt egy ruszki laktanyához. ott nem hagyhatják el a laktanyát még a tisztek sem, nemhogy a kiskatonák, akiket nálunk moziba visznek, igaz csak csoportosan. ott volt egy laktanya a város közepén, pont úgy nézett ki, mint egy börtön, minden ablakon rács. a ruszki kiskatonák fogták a vasat, mint a majmok az állatkertben és néztek ki az utcára. ez az ndk-ás katonatiszt (hans) meg gúnyosan hüvelykujjával rájuk mutatott a válla fölött: „íme a győztesek.”
varsó: „hát ezek a lengyelek oltári nagy faszok! volt egy búcsúest a résztvevőknek, talán 20-30-an lehettünk a vendéglátókkal együtt az asztalnál. a lengyelek meg a ruszkik iszonyatos tempóban kezdtek vodkát vedelni és muszáj volt inni velük. ahogy kezdtünk berúgni, a lengyelek először fennhangon szidták a németeket, a német kollega kicsit meg is sértődött. a ruszkik viszont ezen annyira fellelkesedtek, hogy még gyilkosabb iramot kezdtek diktálni szeszvonalon.csakhogy a lengyelek még jobban berúgtak ily módon, rögtön el is kezdték hát szidni a ruszkikat, akik ezen megsértődtek és elmentek máshová inni. félóra múlva már seggrészegek voltunk, a lengyelek ekkor váltottak és kőkeményen zsidózni kezdtek.
a gimnáziumi évek ugyanakkor ezzel a politikai háttérrel valahogy rebelissé tettek, bár ebben mind a "satisfaction" (getno), mind a "ne gondold" by illés zenekar, - némi szerepet még játszott. (lásd bambi vs coke című frappáns kis post-omat.)
Az eszmélés (kisz)
68-71 között jártam gimibe. kezdtem a kecskeméti katona józsef gimnáziumban, így nyilvánvaló az összefüggés. debreczeni józsef – gyurcsány ferenc – antall józsef ördögi háromszögének foglyává váltam már szinte gyerekfejjel.
meg is lett a hatása, mert pontosan 1970 szeptemberében a vonyarcvashegyen kezdtük a tanévet egy óriási építőtáborban. egy hatalmas sátortábor él az emlékeimben, ahol még egyetemisták is voltak! síneket szedtünk fel, de ez mindegy. a rohadt komcsik már akkor is meg akarták szüntetni a szárnyvonalakat.
úgy látszik ez afféle visszatérő betegség lehet náluk, mint a fidesznél, hogy folyton megfigyelik őket mégpedig közpénzből, esetleg kapolyi pénzén, de azt úgyis lopta a néptől a gazfickó!
az egyetemisták minden este berúgtak és mi őszinte tisztelettel néztünk fel rájuk. a melónak a második hét péntekén lett vége. hazautazás máv-val másnap reggel. na most mi 3-an (dezső és laci, utóbbi eggyel járt alattunk, dezső meg igen vad gyerek volt és osztálytársam.)
akkoriban a gimiben a kíméletlen politikai harc a tanárok és diákok között cigizés és annak üldözése területen zajlott és ennek a szabadságharcnak a radikálisabb szárnyához soroltuk magunkat. mi a közeli elhagyott temetőben csongor szivart szívtunk csakazértis!!! méghogy cigi? az a lenézett amatőrök műfaja volt.
nem csoda, ha így 3-an elérkezettnek láttuk az időt, hogy berúgjunk. hozzáteszem, hogy életünkben először, mert akkora vagányok azért mégsem voltunk, hogy ezt a tanárok előtt korábban megtettük volna.
pontosan emléxem, hogy kevertekkel nyitottunk. nem is fedném fel a kínos részleteket, de a táborba vezető visszaútnál már kockásan működött a memória. (black out közeli állapot)
ne szépítsük, ruhástól belegázoltunk a nádasba, közvetlenül a tábor mellett, már másnap lövésünk nem volt, végül hogyan és mi módon jutottunk kerítésen belülre.
namost a végeredmény számít. az erősorrend.
ilyen állapotban lehettünk kábé, bár mi eszköztelenebbek voltunk a kollegáknál:
a meccset megnyertem, mert én elájultam a sátorban, de másnap simán hazavonatoztam a többiekkel.
szorosan másodiknak futott be az alattunk járó, így egy évvel fiatalabb laci. ő azzal maradt le az aranyéremről, hogy azért elalvás előtt még behányt a sátorba.
dezső viszont alkoholmérgezést kapott. már kezdett lassulni a szívverése, amikor hívták mentőket, de azok közölték, hogy részeg disznóért nem jönnek ki. ezért valamilyen kiszbizottsági faszi (aki aznap jött, mert állítólag valami rendezvény is volt a búcsúestén, de erről ne kérdezzen senki!) warsawa márkájú szolgálati gépkocsijával szállították be a haldokló dezsőt a közeli tapolcai kórházba, ahol kapott egy-két életmentő injekciót és egy korrekt gyomormosást. viszont útközben valahogy mégis összerókázta a verdát, amit én utólag annak tudok be, hogy ez egy szar autó volt, ami baromira rázott ráadásul.
ezeket az apró háttér-információkat egy tanáromtól következő hétfő reggel tudtam meg, azt mondta, azért nem lehetett eltussolni az ügyet, mert a kisz-faszi kurva ideges volt a hányás miatt és fegyelmi felelősségrevonást követelt. sikerrel, tegyük hozzá, mert délutánra statáriális ízű eljárás keretében mind a hárman igazgatói rovót kaptunk, aminek kiosztása során közölte velünk a diri, hogy még egy botlás és simán kibasznak minket a gimiből.
nagyvilági társasági figuraként egyetlen hagyományos iskolabált sem hagyhattam ki. viszont az erős fegyelmi helyzetem miatt fel sem merült bennem, hogy az 1970. februárjában esedékes bálon akár egyetlen korty piát is fogyasszak.
a haverok szombat délután nálunk gyülekeztek, s hoztak magukkal egy srácot. pont olyan volt, mint steinmann a "tanár úr kérem"-ben karinthy-nél. nem volt semmi bajom vele, de nagyon más társasághoz tartoztunk a gimin kívül és a szünetekben egyaránt. namost steinmann hozott magával egy üveg sztolicsnaja vodkát, amit épp akkoriban akcióban árusítottak a városban.
kurva hideg volt meg hó. mi, a priuszosok nem is ittunk, viszont a feldobott hangulatú kis steinmann az 1,6 km-es úton (ruszki bicikli kilométer számlálójával korábban magam hitelesítettem és hol volt akkor még a google-pedometer? na nem ragozom, a gyerek annyira bebaszott, mire elgyalogoltunk a gimibe, hogy alig tudtuk becsempészni a bejárathoz legközelebbi wécébe. akkor már ájult állapotban volt, bár hányni még tudott.
ami ezután történt az már a kalandfilmek világa. néhány 17 éves őrült képes csak két és fél méter magas kőkerítésen átemelni egy gyakorlatilag hullarészeg magatehetetlen testet és vinni a sötét utcán, mint egy óriási és kurvanehéz hengert. egyikünk a lábát fogta, a másik a vállát, a harmadik pihent. aztán csere. de rohadt nehéz volt, az biztos, pedig nem is volt dagadt a srác. még szerencse, hogy közel laktak a leninről elnevezett lakótelepen. ahol szerencsésen átadtuk a kissé megrökönyödött szülőknek a kis steinmannt. udvariasan közültük még, "amint látják, mi józanok vagyunk, nem tehetünk semmiről etc". komolyan hősnek éreztük magunkat, hogy megmentettük a srácot az igazgatói rovótól, mert tényleg csoda volt, hogy nem szúrták ki a tanárok.
csakhogy azzal nem számoltunk, hogy hétfőn az anyuka, vagy apuka berohan a dirihez őrjöngve azzal, hogy a fia annyira berúgott a bálon, hogy mentőt kellett hívni az éjszaka, mert majdnem megállt a szíve. (valójában ua történt vele is, mint dezsővel fentebb, csak steinmannért kiment a mentő.)
a magam részéről elég indulatosan mondtam a többieknek: „bassza meg, nem azt kívánom, hogy steinmann is kapjon igazgatói rovót, de az kurva nagy igazságtalanság, hogy én kaptam, pedig én még csak be sem hánytam és pláne nem kellett kórházba szállítani!!!!”
ettől még nem mentem volna át nagykörösre, nem hagytam volna ott azt a szar gimit március 1. napjával, mert szerettem a haverjaimat, így viszont dacosan húztam el egy vadidegen szomszédos kisvárosba, ahol senkit sem ismertem. ráadásul év közben és koleszosnak! (ez utóbbi státuszomat bejárósra cseréltem negyedikben.)
erre a radikális váltásra azért szántam el magam, mert a kémián a rettegett baranyi tanár úr felállított az óra elején és 10 perces kis szózatban közölte az osztállyal, hogy milyen alattomos szemét egy állat vagyok, mert berúgattam a szegény steinmannt.
akit persze addig azt hittem pont én mentettem meg egy szűk baráti társaság beltagjaként és hiába mondtam annak a faszfejnek, hogy vigyázzon a vodkával, mert mi az ősszel csak kevertet ittunk mégis megbasztak minket egy rovóval.
namost ez úgy jön a subjecthez, hogy a kisz-be folymatosan vették fel a tagokat az osztályból. az általánosságban is kifogásolható magatartásom miatt én a sor végére kerültem. már talán csak 2-3 arc maradt, amikor apám kapcsolatait kihasználva átmentem a nagykőrösi arany jános gimibe, ami akkoriban állami suli volt. ott viszont a kérdésre, hogy be akarok-e lépni? határozottan visszakérdeztem. hogy kötelező? tanár zavartan válaszolta, hogy nem kötelező, de…
mire én vigyorogva közöltem: ha nem kötelező, akkor én köszönöm, de nem lépnék be egyelőre, még fejlődni szeretnék kicsit. (különben a gimi tök jó volt, sokkal normálisabbak voltak a tanárok, még cigizni is lehetett 3.-tól legálisan az udvar sarkában.)
akkor már a markomban tartottam a komcsikat. következő évben felvettek ugyan szombathelyre a tanárképző népművelő könyvtár szakára, de ott meg az volt a baj, hogy megnőtt a hajam és baszogattak a tanárok miatta. úgy be-beszólogattak néha, hogy amikor végzek és elmegyek kultúrház igazgatónak valamelyik faluba, ott nem fogják a népek tolerálni a vállig érő hajat. októberben már falcoltam is és a mom-ban lettem kifutófiú havi 1200 huf + összvonalas bkv bérlet fejében, amíg felvételizhettem a szegedi jogi karra. (valamit kellett mondani otthon, miért hagytam ott a tanárképzőt.)
tulajdonképpen volt a mom-ban egy csaj, aki miatt kicsit elhanyagoltam a felvételire való felkészülést, amúgy is rühelltem tanulni, nagy volt a túljelentkezés is, szal nem sok esélyt adtam magamnak. nem is spiláztam túl a felvételit, tudtam a történelem teszten (írásbeli) múlik minden, én meg évszámokban baszott gyenge voltam.
beosztottak a bölcsészkaron található auditórium maximumba. olyan szigorú felügyelőarcok figyelték, hogy senki se puskázzon. ült előttem néhány sorral egy hatalmas nagydarab szőke srác. fogalmam sem volt róla ki lehet, de gyanítottam, hogy valamilyen sportoló, mert nagy volt a nyüzsgés körülötte. na nem ragozom, lesúgta a hiányzó tételeket, valahogy őt nem basztatták a felügyelők. egy perc alatt ledumáltam vele, hogy segít és a szó szoros értelmében neki köszönhettem, hogy végül is felvettek. mindent lesúgott, fasza srác volt, na!
egy évig évfolyamtársak voltunk, aztán pestre vitte a sportkarrierje. egy későbbi vizilabda-legendának köszönhettem, hogy felvettek.
viszont azt tudtam, hogy a szóbeli felvételin valamit mondani kell a kisz-re. kemenes professzor elnökölte bizottság előtt vizsgáztam és egész jól ment, mert dumában mindig erősebb voltam, mint évszámokban és csatanevekben.
ült az asztalnál egy olyan kisz-vezető fejű fickó. hosszú haja volt, de nem nagyon hosszú, kis szakálla volt, de nyírott. szal látszott az emberen, ki ő. márcsak azért is, mert ő volt az egyetlen fiatal az asztal túloldalán. kemenes prof. arról volt nevezetes, hogy megmondta a tutit rögtön a vizsga végén. de még zárás előtt megszólalt a kisz-fejű: „nem mintha számítana a felvételinél, de áruld el, miért nem vagy kisz-tag? látom nem egyházi iskolában érettségiztél.”
akkor elindítottam a dumát, hogy a gimiben a kisz olyan gyerekes volt…, blabla… tisztára, mint korábban az úttörőknél blabla…. gondoltam, az egyetemen biztos sokkal komolyabban veszik a kisz-t. blabla… ezért majd akkor szeretnék belépni, ha esetleg bekerülök. blabla…
blabala... ahogy a mester nyomja a "this is new shit"-ben:
mit mondjak, vigyorgott a kisz-fejű fickó, mint a tök, kemenes prof meg közölte: vegyem úgy, hogy felvettek.
annyire azért voltam akkor még elvi gyerek, hogy az egyetemen sem léptem be, igaz nem is cseszegetett soha senki ezért. és mivel nem volt nyilvántartás, a bíróságon azt hitte a kisz titkár (egy tök rendes hivatásos pártfogó, azóta neves festőművész), hogy én is tag vagyok. egy ideig el is járogattam évente kétszer a könytárteremben tartott kisz gyűlésekre, ahol 6-8 fiatal kolléga volt jelen. aztán egy napon szóltam lajosnak: „figyú, nem is vagyok kisz tag, sőt most léptem ki a szakszervezetből is. nem politikai okokból, hanem mert példaképem moldova györgy hőse: az a kisember, aki tagságtalansági könyvecskét akar kiváltani. lajos röhögött, ezzel le is zárult a kisz meghatározó szerepe szerény életemben.
A politikai tudat kialakulása - a párt
hát az fel sem merült bennem, hogy belépjek az 1pártba. nem is igen forszírozta soha senki. 1977 és 89 között melóztam bíróságon, vállalatnál és mgtsz-nél egyaránt. bármenyire is jó lenne most elmondani, hogy jaj de nagy nyomás volt rajtam, de én mégse léptem be!!! meg ilyen szarságokkal jönni. a valóság azonban annyi volt, hogy semmiféle kurázsi nem kellett a be nem lépéshez.
mint ahogy úgy volt szar az egész kádár rendszer, ahogy legvidámabb barak is egyben. ismertem éppúgy rendes párttagokat, mint genya pártonkívülieket. meg vica versa. nekem szerencsém volt, meg nem is volt rá szükségem igazából. nekem ez nem fért bele. ennyi...
Tudatos politizálás - Szabad Demokraták Szövetsége
amint ma már tudjuk, 1988. november 13-án a jurta színházban megalakult az szdsz és elfogadta az alábbi dokumentumot:
ELVI NYILATKOZATMi, magyar demokraták utódai vagyunk mindazoknak, akik a francia forradalom hármas jelszavának örökségét kívánták politikai valósággá tenni. Annak az Európának a része akarunk lenni, amely az elmúlt kétszáz évben nagyobb haladást ért el, mint az emberiség egész addigi története folyamán. Független, demokratikus, jóléti államot akarunk.Utódai vagyunk a reformkornak, amely kivezette Magyarországot a középkorból és lerakta egy modern nemzet alapjait. Elődünk Széchenyi István és Kossuth Lajos.Utódai vagyunk az európai és a magyar liberalizmusnak, amely korlátozni akarja az állam hatalmát a társadalommal szemben, meg akarja szüntetni az emberi személyiség kiszolgáltatottságát, meg kívánja valósítani a gazdasági élet önelvűségét. Elődünk Eötvös József.Utódai vagyunk a polgári radikalizmusnak, amely általános választójoghoz, politikai jogokhoz akarta juttatni az egész magyar társadalmat, és amely utoljára érezte át teljes tragikus jelentőségében Magyarországnak a nyugati fejlődéstől való leszakadását. Elődünk Jászi Oszkár, aki nem tett engedményt soha semmilyen színű totalitarizmusnak és nemzeti elfogultságnak.Utódai vagyunk az európai és a magyar szociáldemokráciának, amely először talált hatékony politikai eszközöket arra, hogy a szegény embert megvédje akizsákmányolástól, tudatosítva jogát a jólétre. A szociáldemokrácia bizonyította be, hogy a politikai szabadságjogok a dolgozók jólétének garanciája. Elődünk Kéthly Anna.Utódai vagyunk a magyar népi mozgalomnak, amely radikálisan szembefordult a nagybirtokkal és a magyar úri társadalommal, és amely nyomasztó politikaikörülmények között is folytatta harcát a társadalmi demokráciáért. Elődünk Bibó István és Szabó Zoltán.Utódai vagyunk az 1953-1956 közötti pártellenzéknek, amely szembeszállt asztálinizmussal, és pártja parancsánál többre tartotta a nép akaratát. Elődünk Nagy Imre.Utódai vagyunk annak a szövetségi törekvésnek, amely a Charta `77-tel valószolidaritást kinyilvánította, és 1977 óta egyesítette a demokratikusan gondolkodókat Magyarországon. Elődünk Donáth Ferenc.Folytatói vagyunk a harcnak, amelyet a magyar demokratikus ellenzék vívott tíz éven át az alkotmányban deklarált polgári és politikai jogok érvényesüléséért. Mérték- és példaadónak tekintjük a három magyar forradalmat: 1848-at, 1918-at és 1956-ot.1848 szüntette meg a jobbágyságot, és teremtette meg a népképviseleti rendszert.1918 hozta meg a politikai szabadságjog teljességét, a munkásosztályemancipációját és az elsőföldreformtörvényt.1956-ban megnyilvánult a magyar nép akarata a politikai pluralizmus teljes értékű formája: a többpártrendszer és az önigazgatás, a kisállami függetlenség teljes értékűformája: a semlegesség iránt.A mai napig sem valósult meg 1848 követése: a népképviseleti rendszer, 1918követelése: a politikai szabadságjogok teljessége, 1956 követelése: atöbbpártrendszer és e két utolsó forradalom követelése: a munkásság joga a szabad érdekvédelemre és a politikai participációra.A jog az ember elemi politikai állapota; jogaink ember mivoltunkban gyökereznek, s nem a „közösség” javára végzett szolgálat jutalmaként nyerjük el őket a szolgálat arányában. A kötelességek következnek a jogokból és nem fordítva. A politikai hatalom értelme és feladata, hogy sajátos eszközeivel járuljon hozzá e jogok érvényesítéséhez. Az állampolgár jogai egyúttal az állam hatalmának korlátai.Harcolunk az egyén politikai jogaiért:- a szabadságjogokért, amelyek megvédenek az önkénytől;- a vélemény- és szólásszabadságért;- a politikai jogokért, amelyek biztosítják, hogy beleszólhassunk a döntésekbe,és ellenőrizhessük végrehajtásukat; a politikai szervezetek és pártok szabadalapításának jogáért, a többpártrendszert magában foglaló pluralizmusért.Harcolunk az egyén szociális jogaiért:- a gazdasági kiszolgáltatottság elleni védekezés jogáért: a szakszervezetek és egyéb érdekvédelmi szervezetek szabad alakításáért;- az állampolgári jogon járó létminimumért ma és a jóléthez való jogért holnap.Harcolunk azért, hogy a közösségek és egyének szabadon rendelkezhessenektulajdonukkal, harcolunk a vállalkozás szabadságáért.Harcolunk azért, hogy a munkáshatalom ne kiürült jelszó legyen, hanem a munkás rendelkezzék önmaga és munkája felett.Harcolunk a természetes közösségek önrendelkezéséért:- a területi közösségek autonómiájáért és háborítatlanságáért, a községek,városok és tájegységek önkormányzatának jogáért;- a vallási közösségek szabad működésének jogáért;- a származási közösségek önszerveződésének és önmeghatározásának jogáért, olyan államjogi státusban, amilyet igényelnek.Harcolunk az életforma szabad megválasztásáért és az ennek alapján történőközösségekbe tömörülés jogáért.Harcolunk azért, hogy a modernizáció ne a természet "legyőzését" jelentse, hanem békés és kímélőegyüttélést a természettel.Harcolunk a nemzeti szuverenitásért:- az állami függetlenségért;- a nemzetek közti demokratikus viszonyért, a katonai tömbök nélküli Európáért;- a nemzeti szuverenitás olyan felfogásáért, amely magában foglalja a magyarnemzet más állampolgárságú tagjaival való cselekvőszolidaritást is.Harcolunk azért, hogy Magyarország Közép- és KeletEurópa többi népével együtt Európa része maradjon.
a hvg (vettem, járattam az első számtól) lehozta az elvi nyilatkozatot én meg felkiáltottam egyik pénteken kezemben a friss hetilappal: „EZ AZ!!!!!!”
a többi már csak idő kérdése volt, 1989 márciusában beléptem életem első pártjába. olyan kevesen voltunk országosan is, hogy pár hét után szinte név szerint ismertük egymást. nagyon jó társaság volt. ezer post-ot írhatnék ezekről az időkről. olyan volt nekem a rendszerváltás, mint az első szerelem, egy csoda. nem hittem, hogy ezt megélem.
végigcsináltuk a négyigenes népszavazást, voltam lakóhelyemen egyéni jelölt 90 tavaszán, küldött és országos tanács tag. helyi vezető meg mittudomén. annyit mondok ehelyütt summázva, hogy mindig a párt jelöltjeire szavaztam. mégpedig azért, mert mostanáig a hazai pártkínálatból megalakulásától fogva az szdsz volt számomra a leginkább vállalható politikai párt. soha nem remegett meg kezemben a toll, amikor x-elni kellett a fülke magányában. na jó, 1998-ban nem maradt talpon egyéniben szadi jelölt a második fordulóra, na akkor otthon maradtam.
az okáról tartsunk ehelyütt egy ügyes kis szavazást, majd a végén megmondom melyik az igaz variáció:
Mindenesetre az első szabad választásokon második helyen futottam be, s pont az előttem levő ment be a területi listáról a parlamentbe. minden tüske nélkül éltem túl a kudarcot, de azt láttam, hogy itt kapitalizmus lesz, szal valami stabil és hosszú távú meló után kellett nézni. ezért kezdtem gondolkozni az ügyvédségen. ami aztán össze is jött. emellett már nem akartam komolyan politizálni, az nem fért volna bele az időbe.
ahogy nagymamám mondta annakidején: „kisfiam, nem lehet egy seggel két lovat megülni!”
még egyszer beleugrottam a pártéletbe, mégpedig 2000 tavaszán, amikor az szdsz ellenzékben is 5% alá süllyedt. helyi elnök lettem, gondoltam, ha már ekkora szarban van a párt, csak próbáljunk meg valamit csinálni.
magyar bálint volt az elnök, kuncze gábor a frakcióvezető éppen, én bálintot jól ismertem az ősi időkből, kunczét nem. pont költözködtek a mérleg utcából, amikor magyar bálint fogadott. ahogy leültem a bazi nagy elnöki szobában, nem sokat cicóztam, valami ilyesmit mondtam:
„ugye mi mindig arra voltunk büszkék, hogy egyedüli pártként következetesen egy szabad, liberális magyarországot szeretnénk ebből a balkáni kocsmából csinálni, mondjuk olyat, mint hollandia?” bálint ezt még okézta. a folytatást már kevésbé: „mutass nekem még egy komoly nyugat európai pártot, ahol egy ekkora választási bukta után nem húznak el a párt arcai, vezetői a szürke zónába legalább néhány évre!
hiába utáljuk horn gyusziékat, de ők megtartották a szavazóikat, pedig 94-ben nagyon nyertek. ti viszont idehoztátok ezt a szerencsétlen orbán viktort az ország nyakára, ami még a kisebb baj. de vele együtt olyan súlyos arcok kerültek komoly hatalmi pozícióba, mint kövér lászló, vagy torgyán józsef. és most grespik lászlót meg se említsük.
azért csak ti küzdöttétek le a pártot 18 %-ról 7-e. ez persze benne van a pakliban, a politikában, de olyan komoly párt nincs, amelyik egy ekkora gebasz után nem cserél kapitányt. mert ezt a pártot 94 és 98 között éppenúgy te vezetted kunczéval, ahogy ti csináltátok tovább ellenzékben 98 óta. meg is van az 5 %, pedig a fidesz-kisgazda kormányt nagyon utálja a nép. mondjuk meg is van rá az oka.”
most is állítom, hogy magyar bálint egy tisztességes és jó szándékú liberális politikus. ragyogó miniszter volt, nagyon ott van oktatásügyben.
viszont iszonyúan szar országos politikus, vezető. van ilyen. most át akarják nyomni a koalícióból való kilépést, ami a jelenlegi helyzetben számomra a gyávaság jele. és ami rosszabb, ezzel a lépéssel az szdsz megnyithatja az utat a fidesz hatalomra kerüléséhez és ami a legrosszabb, hogy ezzel óhatatlanul szembekerült a párt a progresszióval. és ez számomra már vállalhatatlan.
így aztán goodbye, ha holnap győz a papírforma és kiléptek a koalícióból... szép volt, ennyi volt... "goodbye yesterday"
